Sokszor alakul úgy az ember életében amikor már sok a rosszból próbál kitörni de lehetetlennek bizonyul.Az élet nem fer már többször is be bizonyította nekem vagy egyszerűen én benne ragadtam valamiben valami féle ördögi körben amiből minél jobban szeretnék megszabadulni de nem megy, mint amikor beragadunk egy mocsárba ahogy mozgunk hogy kimásszunk a trutyiból még jobban bele merülünk vagy a legjobb sokszor ha hagyjuk a francba csak van alja na igen ez a fajta felfogás mód az amikor már az ember reménytelennek érzi magát és úgy áll a dolgokhoz hogy felveszi a kis maszkját és belül pórrá van zúzva kifelé mást kell mutasson mert ha nem teszi akkor még jobban szét zúzzák.. De ugye mindenkihez kerülnek közel emberek akikben nem szeretne csalódni most azon a szinten tartok amikor már beáll a tipikus leszarom helyzet nem érdekel majd csak lesz vagy történik valami csoda bár már ebben sem vagyok biztos sőt napról napra kevesebb esélyt láttok erre... És mint mindig csak menekülni próbálok reménykedni a holnapba hogy jobbat hoz mint remélem de ez egyre inkább esélytelen... Akármihez kezdek már nem olyan mint régen sőt egyre nehezebb és nehezebb napi szinten érik az embereket csalódások lehetnek aprók vagy lehet nagy tök mindegy telik a pohár de ha már nem fér be több akkor mi fog következni??? Vissza nézve az elmúlt 1 évet úgy érzem magam mint egy le merült aksi buktam sok fontos dolgot mint egy le csúszott póker játékos.... Meg a másik új nagyszerű szokásom lemaradni arról a dolgokról amik jelenthetnének nekem valamit valami új jónak a kezdetét de a sok pöcsölésnek hála bukó sorozatom nagyszerűen alakul. A munkám pocsék az emberek undorítóak és csak könnyű nőcskéket találok nem úgy mint például 2011 az egy remek év volt remek meló kiszakadás otthonról "jó" párkapcsolat de ez 2013 vége felé teljesen tönkre ment.... Rajtam múlna hogy helyre hozzam de én még mindig pöcsölök tudom mit kéne tennem de tartok talán a csalódástól vagy csak szimplán bele törődök szépen lassan vége a "nyerő szériának". Mindent amit felépítettem 2011-2013ig úgy dőlt össze mint a kártya vár... Várok a megváltóra vagy mi a fene?! Már dühít ez az egész helyzet hülyének nézés, csalódás, bánat, magány, depresszió, loserség vagy miféle... Ezen csak én tudnék javítani de romlik minden ami romolhat sokszor azon töröm magam össze pakolok és lelépek innen jó messzire kezdek egy teljesen új életet elfelejtem a jelent mert az nem állapot ami most van kikapcsolom az agyam megpróbálok koncentrálni hogy ne jöjjön elő a "romhalmaz" nehéz úgy amikor minden nap szembesülök az életemmel hogy mi lehetnék kivel lehetnék... Ha nem pöcsöltem volna annyit.... Nem tudom meddig megy ez tovább így....Nehéz...
"Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz"
Vigyi.
