Hi!
Valami elmúlt vagy átalakult mégis az üres tér amit maga után hagyott foltot bennem mélyen ezt szerintem senki sem fogja megérteni. Az érzéseim olykor erősen felszínre törnek hogy szabadulnék a jelentől és annyira előre rohannék szaladnék hogy fel sem fogjam mi történt. Voltak nagy hibáim amit elkövettem mostanság ez lett a tanulság. Sokszor van bátorsága az embernek szembe nézni a félelmeivel azokkal a kis démonokkal amiket az élet hoz létre számára hogy ezzel is a helyes útra próbálja terelni az ember gondolatait tetteit van amikor sikerül van amikor nem még ha össze is jön akkor lehet sok veszteségekkel jár ami épp készülődik körülötte de van amikor mint a kártya vár omlik össze és akkor már menthetetlen vagy éppenséggel a 0val egyenlő és 0ról az 1re kerülni nehéz de onnantól lehet könnyebben jön a 2. szint de amíg nem lépünk túl az apró szakadásokon botlásokon csalódásokon addig nem lehet újra ön maga az ember vannak úgy mond rövid zárlatok....Sokszor egyedül van az ember sőt van hogy mindig és akitől reményt várna az sem a megfelelő módon támogatja vagy éppenséggel leszarja nagy ívből amit érzéseknek hívnak ilyenkor próbálhat az ember menekülni vagy úszni de csak sodródik az árral vés előbb utóbb meg fullad mert a tehetetlenség amit olyankor érzek az megmagyarázhatatlan...Olykor csak vissza röpülnék egy találkozási pontra újra és újra hogy több kérdésem legyen afelé az ember felé aki példaképem de ez sajnos lehetetlen és megbocsájthatatlan az életnek amit sokszor elkövet... Munka megbírnám magam fojtani hogy elhagytam azt ami feledtetni tudta velem a sok csalódást nem pedig jelen esetbe még jobban meg bolondulni.... Illetve a biztos dolgokat csak úgy egyszerűen leszarni fittyet hányva rájuk tovább állni...Ezek az érzések valahol közel mégis távol vannak tőlem...Nem rég volt egy össze roppanásom amit mai napig nem értem lehet gyenge vagyok az élethez és arra a bizonyos helyre való vagyok? Érzés kerülget hogy nem nem ez vagyok....Még is valami ez váltja ki belőlem a sok változás ami negatívumokkal járt. Talán jobb lesz talán nem vagy képes vagyok rendezni magammal a harcom vagy elbukom. Szeretnék ön magam lenni szeretném folytatni ott ahol elromlott minden de ez nem lehet ezért kell egy képzeletbeli hiba javító és egyszerűen csak kihúzni ki satírozni azt a fejezettet és tovább lépni mintha nem is történt volna semmi de ehhez idő kell...Az idő tisztára mos mindent enyhít mindent...
2 éve...Rest In Peace! :'(
Vigyi
